Miközben ezt a bejegyzést írom, a friss bazsalikom illata lengi be a szobát.
Éreztetek már ilyent?
Nem olyant, amilyen a Magyarországon kapható cserepes bazsalikom és pláne nem olyan, mint a zacskós szárított bazsalikom. Ez olyan igazi, nápolyi bazsalikom, amiből egy csokrot a kezedbe nyomnak, ha vásároltál valamit a zöldségesnél. Ára nincs... de megszabadít minden bajtól.
Nos, ez ilyen.
Ránk is fért, mert bár azt írtam, túl vagyunk a mélypontokon, úgy tűnik azért vannak még hullámvölgyek...
A mai is egy ilyen volt, ismételten kidőlt a társaság, a délelőttöt szobában töltöttük, és szenvedtünk, hogy milyen rossz itt bent, miközben nem volt erőnk arra hogy bárhova is elinduljunk.
Szóval ma pihenőnap volt, nap végén egy finom bazsalikomos paradicsomos spagettitvel.
De a tegnapról még nem is meséltem, pedig izgalmas volt.
Még indulás előtt kerestem ismeretlen ismerősöket Nápolyból, akik megígérték, hogy segítenek itt kicsit eligazodni.
Egyik ilyennel találkoztam volna tegnap, Pompeiben. De sajnos félreértettük egymást, én a turista központban szálltam le, ő meg a városközpontban várt. A kettő meg elég messze van egymástól..
Így ott ragadtam egy időre a pompei állomáson, míg tanácstalanságomat látva meghívtak kávézni a helyben várakozó soförök, akik amúgy a Vezúvra járnak fel nagy terepjárókkal. Jó fejek voltak, a végén már nagyon invitálnak, hogy felvisznek a hegyre, de valahogy ezt a lehetőséget nem egyedül akartam kihasználni, majd csapatostól..
Igy aztán visszaszálltam a vonatra, a circumvesuvianara, és úgy döntöttem, elmegyek Sorrentoig.
No ez jó döntés volt.-)
Sorrento gyönyörű, bár már nagyon turistaközpont, és rettentő drága (többszöröse mint Nápoly), de ez engem úgy sem nagyon érintett, mert csak sétálni akartam. Itt kezdtem...
Aztán megnéztem az utat, ahol le lehet jutni a kikötőbe:
Majdnem vissza is fordultam:-)
De aztán becsalogattak a helyi kis utcácskák, jó volt ott sétálni (bár ez is fárasztó, mint itt minden)
Aztán megláttam a strandot...
Ezt nem lehetett kihagyni,elhatároztam hogy valahogy lemegyek, bármennyire messze is van. Szerencsére találtam egy liftet, úgyhogy ezt megúsztam:-)
Lent nem is bírtam ki, belevetettem magam a tengerbe, igazán jól esett, felfrissített egy kicsit, már éppen nagyon el voltam gémberedve az egész napos utazástól, gyaloglástól, melegtől.
Egyesek így strandolnak:
Aztán kinéztem a hajókhoz is, kerestem valami járművet, ami felvinne a vonathoz.
Megint szerencsém volt, felinvitáltak egy buszra, akik aztán fent még meghívtak egy üdítőre, meg felraktak a vonatra is. Ingyen:-) Érdemes kicsit nyitottabbnak lenni a helyiekkel:-)
Amúgy, még egy ínyencség a motorosoknak: a sorrentoi parkoló:
A vonatút nagyon hosszúnak bizonyult, szörnyen meleg volt, és sokan voltak a vonaton.
De biztos vagyok benne, hogy még fogok arra járni a napokban...
