Nehéz a tegnapi napról írni, főleg mert szerintem sem a szavak, sem a képek nem képesek visszaadni azt a különös varázst amit ez a sziget képvisel.
Mielőtt kiutaztam ide, két hónapon át néztem a sorozatot, aminek ugyanez a címe mint ennek az írásnak.
Nem sztori miatt (bár egy idő után az is érdekes lett), hanem a csodálatos képek miatt, amiket mutatnak benne.
No meg én is jártam már itt, szintén januárban, amikor a sziget csendes volt - de jól emlékeztem, akkor is ez volt az utazásunk csúcspontja számomra.
Most nem vártam tőle ennyit, de nem akartuk kihagyni.
A hajózás ma már nem túl bonyolult, Nápolyból több hajós társaság hajója indul gyakorlatilag 20 percenként, a legtöbb hajó gyors és kényelmes, légkondis és 40 perc alatt minden különösebb hullámzás nélkül átvisz a szigetre.
Mondjuk nekem éppen a felsoroltak miatt hiányzott maga a hajózás élménye - de hát valamit valamiért.
A kikötő nyüzsgő, tele turistacsoportokkal, lehet tovább menni funicoláréval (sikló) Capri felé, vagy buszokkal Capri és Anacapri felé. Mi elsőnek a funicolárét választottuk, és felmentünk Capriba.
Gyönyörű, tele a világ legmenőbb márkáival, butikokkal, előkelő éttermekkel és mindennel ami a fényűzés kelléke lehet. Csak hogy ez engem egy idő után untat.-)
Ezért jó szokásomnak megfelelően felfelé vettem az irányt, kihaltabb utcák felé, egy tavalyról emlékként megmaradt kilátó hely felé.
Nem bántam meg:-)
A hely ahova értünk, meghozta a hatást: vannak pillanatok az ember életében, amik örökre megmaradnak, hát szerintem ez mindannyiunknak olyan lesz !
Innen visszamentünk Caprira, majd felszálltunk az Anacapriba induló buszra (minden busz 10 percenként jár, ez nem nagy attrakció)
Anacapri a sziget másik települése, én azt vártam tőle, hogy kevésbé lesz puccos, turistás, de igazán nem nagyon láttam mást, mint Capriban.
Kóvályogtunk egy darabig, majd egyre egyértelműbbé vált a vágy: bele akarunk menni a tengerbe!
Elővettem kutató hajlamomat, és felszálltunk egy újabb buszra, ami a Kék barlang felé vezetett. Nem igazán akartunk oda bemenni, de gondoltam ahol a barlang van, ott víz is van.
Nem tévedtem:-)
A barlang bejáratánál sokan álltak sorba, de minket ez nem érdekelt nagyon, egy másik gyalogösvény viszont igen.
Meg is találtunk egy nagyon hangulatos kis strandot, amit valószínűleg főleg a helyiek használnak, legalábbis túlságosan is otthon érezték magukat a sziklák között egy turistához képest!
Ott strandoltunk pár órát, miközben eleinte döbbenten néztem, amit a max. 8-10 éves gyerekek műveltek a sziklákon, egy zerge is elirigyelné, ahogy kapaszkodás és félelem nélkül szaladgáltak le fel, és persze ugráltak közben a vízbe a legelképesztőbb helyekről.
Hát igen, ide születni kell...(ene)
De mi nem ide születtünk, az időnk lejárt, kényelmesen elindultunk a buszhoz, amiről aztán kiderült, hogy így estefelé nem mindig lehet felszállni egyből az elsőre, szóval utolsó pillanatban értünk az utolsó hajóhoz.
Búcsút vettünk a szigettől, és lassan búcsút veszünk a környéktől is, ma még fürdéssel, napozással töltjük a a napot, aztán holnap indulás haza...
(további képek a facebook - olaszmánián..)
