Mint ahogy azt biztosan észrevettétek, egy kicsit eltüntem...
Ennek több oka is volt: az egyik, hogy itt csak olyan netem van, ami nem egészen az enyém, sőt, egyáltalán nem az enyém, csak az egyik ablakból bejön, én meg rá tudok csatlakozni - ha éppen jól működik, és a gazdája is észreveszi a hibákat:-)
A többi ok mindjárt kiderül...
Ott hagytuk abba, hogy megérkeztünk Rómába.. azt hiszem.
Aztán másnap bekövetkezett az, ami eddig még minden római utam alkalmával: délelőtt nekiindulunk a városnak, nagy lelkesen a ,,kötelező" körön: Spanyol lépcső, Trevi-kút, Pantheon, Navona-tér, Angyalvár, Vatikán... de nagyjából az út felénél már teljes K.O, az ember csak vonszolja magát, néz jobbra balra, de leginkább semmit sem lát. Ráadásul szokás szerint délutánra éhezünk meg, amikor itt meg siesta idő van, vagyis csak a kötelező turistahelyek vannak vissza.
Néhány hangulatkép:
Szomjazó turisták a spanyol lépcsőnél
A kihagyhatatlan Trevi-kút
És az angyalhíd..
Igazán, sajnálom azokat a turistákat, akik Rómából csak a belvárost látják, és az ottani éttermeket - lehet hogy ők azzal a tudattal térnek haza, hogy a római konyha nem finom. Én is így voltam vele sokáig:-)
Sajnos most nekem sem volt más választásom: ha hiszitek ha nem : RÓMA BEZÁRT !
Persze, a belváros nem, a turisták jönnek-mennek, ők ki vannak szolgálva, de ha kicsit kijjebb megy valaki, hát ott így ferragosto idején minden zárva! De tényleg minden ! Boltok, éttermek, bárok, minden.
Így kénytelen voltam beérni egy viszonylag belvárosi turista menü spagettijével, ami eléggé megviselte a gyomromat. Még jó hogy közeleg Nápoly:-)
Na meg persze a vonatjegy is duplájába került, így ferragosto alkalmából, de legalább a híres frecciarossa nevú gyorsvonattal tettük meg egy óra alatt a csaknem 300 km-es távot.
Azt hittük nagyobb élmény lesz, de igazán nem érzékelni a sebességet. Azért jó volt:-)
Nápolyban várt minket kedvenc (és egyetlen) olasz tanárnőnk, és onnan elkezdődött az amire azt írtam:
ELNYELT NÁPOLY !
(A jelenségről egy másik blogban:-)
